A Mackenzie Davis és Rupert Friend főszereplésével készült romantikus dráma a velencei filmfesztivál Giornate degli Autori (Venice Days) versenyprogramjának nyitófilmje lesz. A Jegyzeteim a Marsról a világpremiert követően télen érkezik a magyar mozikba.

A korábban a toldyuusoból ismert Mógor Máté már Lucia című debütáló albumával kijelölte azt az irányt, amit a szólókarrierjében képviselni akar. Ezt a vonalat viszi most tovább a szar ez a nap is.

Mi történik, ha négy underground zenekar nem egymás riválisaként, hanem egymás szövetségeseként áll színpadra? A tavaly júliusi Kobuci-koncerten az egy5egy, a Sorbonne Sexual, a Grabovski és a KO96 tagjai egymás dalait játszották új felállásokban, megmutatva, hogy a közösség többet ér a versengésnél. Ennek az estének a koncertfilmje most a Recorderen debütál.

Ha létezik film, amely egyszerre annyira rossz, hogy már zseniális, akkor a Sharknado biztosan ott van a dobogón. A Daveform Quintet új dala ebből az abszurd energiából táplálkozik, csak itt repülő cápák helyett sodró groove-ok, feszültség és elszabadult improvizációk csapnak le. Premier!

Szokatlan, de jó látvány a józan Marilyn Manson.

A Venezia Spotlight elnevezésű szekcióban, szeptember elején lesz a világpremierje Reisz Gábor negyedik nagyjátékfilmjének.

Alattad fekszem egy nevetségesen szar pózban. Íme a kérlelhetetlen vágta hamis bálványa! Nincsen olyan nap, amikor nem füstöl a szobám. Mocsokból, csontokból és fahéjból dagasztott balladák. Az Éngép és egyéb másvilági szózatok. Kell, kell, nekem győznöm kell! A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

A rejtélyes Topdown Dialectic új albuma egyszerre idézi fel az elektronikus zene elveszett jövőit és mutat kiutat belőlük. A letisztult ambient és a minimalista dub határán mozgó lemez ritka példája annak, hogy a kísérletező zene egyszerre lehet mély, világos és meglepően befogadható. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.

Nem mindenki akar egy kisebb vagyont otthagyni a Broadwayen vagy a West Enden egyetlen musicalért – jó hír, hogy ma már az otthoni kanapén ülve is egyre közelebb kerülhetünk a világszínvonalhoz. Ez a cikk először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.

A bristoli Tara Clerkin Trio második lemezén a triphop öröksége csak kiindulópont: a Somewhere Good egyszerre álomszerű és nyugtalan, tele apró részletekkel, amelyek minden újrahallgatáskor új arcát mutatják. Finoman rétegzett, törékeny szépségű album a változásról, a veszteségről és arról, hogy mit érdemes magunkkal vinni. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.